Gyűrűk Ura/Hobbit Fanfiction Írói Kihívás

Hobbitnyi Kalandok Középföldén

Hobbitnyi Kalandok Középföldén

VI. történet – NINNIACH

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. augusztus 21. - SlytHay

VI. TÖRTÉNET

p6unz.jpg

Cím: Alkony
Csapat: Ninniach – Útfélen
Kulcsok:

  • Kép: II.
  • Titkos: keresztút

Jelentősebb szereplők: snaga ork, uruk hai
Páros: –
Műfaj: H/C, Sötét
Korhatár: 14
Figyelmeztetések: Durva nyelvezet!
Jogok: Minden jog J. R. R. Tolkient illet meg a lenyűgöző LOTR világ felépítéséért. Nekem anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
Tartalom: Az orkok egyedül maradtak. Cél nélkül, zavartan, űzött vadként Középföldén, miután Szauron elpusztult. Csak egyvalakinek jutott eszébe segíteni rajtuk, a Megmentőnek. Brugbash, a hegyi ork, aki a Megmentőnek köszönhette életét, maga is Megmentőként ereszkedett le a Lápon, hogy összegyűjtse a túlélőket. Ha voltak...
Megjegyzés: A Fekete Beszéd szavai, amelyeket a történet során használok:

Baalak/uruk hai= a Fehér Kéz szolgái, vasudvardi ork

Snaga= szolga; A kicsi, mordori és/vagy északi manók neve.

Shara hai= emberek

Golog hai= tündék

Lugbúrz= Szauron

A csúnyaszó előfordulási arány magas.
Ihletforrás: A kulcsaim. :D J. R. R. T. – A Gyűrűk Ura – A király visszatér. Relaxációs zene a Youtube-ról.

A történetet ITT tudod elolvasni. Ne feledkezz el visszatérni véleményezni és pontozni.

~Pontozáshoz szükséges szempontok és magyarázat~

13 komment
történet Ninniach

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://lotr-hobbit-kihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr5410987256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziaw 2016.08.25. 09:31:42

*Zia némileg pislog*
Kedves juuuj, majdnem ideírtam, kicsoda. :D (ha tévedek, NAGYON pofára fogok esni xD)

Na.
1. VILÁG: Ez sem az a pont tolkieni világ volt (véletlen e helyett a nyolcadik kezdtem olvasni tegnap este, bocsika). Egy másik oldalról mutattad be a szereplőid által a területet. Hogy rémületes lehet Minas Tirith, hogy a Holtláp jó búvóhely stb. Annak ellenére, hogy másik szemszögből láthattuk e helyeket, még azok voltak, csak most már objektívebben tudom nézni őket. 5 pont.

2. CSAPAT: A nagy ork útfélen volt, ez biztos. És a kicsi is, amikor a lápban bujkált, mondjuk ő szó szerint.:D És olyan értelemben is, hogy mi az orkok célja, útja? A pusztítás, a háború, de ez, mint írtad, most elveszett. S bár ebbe aztán mind beletörődtek, aztán ismét ráléptek egy új útra. Legalábbis a szándék ott van. 9 pont.

3. KULCSOK – KÉP KULCS: A Fekete Kapuk előtt vívott csata. Bevallom, amikor először megláttam, nem számítottam arra, hogy a másik oldalról nézhetjük, milyen volt ez a csata. Hogy az Ellenség hogyan élte meg. És, mint tudjuk, ez a csata – és Frodó győzelme – jelentette Szauron uralmának végét, amely az orkok célját, útját elvette. Ez pedig arra sarkallt egy maroknyi túlélőt, hogy új utat keressenek. 7 pont.

KULCSOK – TITKOS KULCS: Fú. Én nem biztos, hogy tudtam volna mit kezdeni ezzel. A keresztút, ha jól emlékszem szó szerint kétszer jött elő, de ott volt átvitt értelemben is. Nem akarom senkit megsérteni ezzel a hasonlattal, de én igenis fel véltem fedezni a kicsiben jézusi hatásokat, amelyekről írsz is a vége felé, konkrétan. Bár nekem az a rész kissé szájbarágósnak tűnik, amiatt, hogy szó szerint leírod. Azistenbárányaakielvesziavilágbűneit-szerű vállalás és nyugodtság jellemző a kicsire, s bár (még?) nem halt meg, az ő sorsa is lehet krisztusi, bizonyos értelemben. 3 pont.

4. KARAKTEREK: Hú. Úgy érzem, a két ork jelentősen különbözik egymástól. És ennek én nagyon örülök. Mert sosem gondoltam rájuk úgy. Csak levágandó ellenség, oszt cső. <ne bánts>. Habár nem voltam felkészülve erre a szennyadagra, azért valamiképpen érzékletes lett, hogy ilyen szavakat adtál neki. A kicsi nyugalmáról, józanságáról már szóltam feljebb.
Megről, a Megmentőről nem sokat tudunk meg, ami fura, mivel elvileg ő a nagybetűs megmentő. Az ő részét kissé hiányoltam. 4 pont.

5. CSELEKMÉNY: Eleinte zavart a két szemszög, aztán egészen megszerettem. Mondjuk a történet felétől különösebb szerepe nem volt a két szemszögnek.
Kérdésnek több is maradt bennem, illetve elvarratlan szál, amelyre nem adsz magyarázatot. Ezeket felsorolnám:
– szinte hihetetlen, hogy csak egy darab élő orkot talált a pici
– a nagy ork nem kérdezi meg Megtől, hogy miért teszi, amit
– miért segít egy pap az orkoknak?

Volt még valami, de azt elfelejtettem :D

Szóval 3 pont.

6. STÍLUS ÉS STILISZTIKA:
Nem kenyerem az erőszak. Igaz, kint volt a figyelmeztetés, ennyire akkor sem számítottam. Bár a poszttraumás stressz(amit még sosem írtam le) kontójára írható, mégis soknak éreztem. Örülök, hogy a kicsi ork már túl volt a nehezén:D. Egyébként szép képeket használsz, jól beleépítetted az orkok kissé állatiasabb érzékeléseit, és elnevezéseit a történetbe.
Tetszettek a párbeszédek, az elején a katonák, és azok szóváltásai.
A címed gondolom átvitt értelemben készült, hiszen egy birodalom, egy uralom, egy kor alkonyát élik szereplőid. Viszont más értelemben ez a kis csapat orkod felvirágzására is utalhat, mivel az orkok szeretik a sötétet.
A leírás miatt érzek hiányt, mivel azzal a megmentőre helyezted a hangsúlyt, belőle meg nem sokat kaptam. 4 pont.

7. VÉLEMÉNY: Több szempontból is formabontó volt a történeted. Érdekes távlatokat nyitottál, és úgy érzem, férne bele egy második rész. Az elejét a sok leírás, gondolat, érzés ellenére nem éreztem soknak. Az orkok engem eddig nem érintettek meg. Nem mondom, hogy akkora orc fan lettem, de mindenesetre jobban átlátom már a dolgokat. 5 pont.

Összesen: 40 pont.

Köszönöm, hogy megírtad.
Válasz erre 

Per12 2016.08.26. 20:15:33

Kedves Író!

Először is, hadd gratuláljak, hogy vállaltad a kockázatot a különös nézőponttal, amivel cseppet sem sűrűn találkozhatunk! És a pontok:

Világ:
Napsütés, száraz fák, kihalt vidék, halottak vére... Amit elénk tártál, az egy kies látkép, remény nélkül. Vettél egy szereplőt és egy cselekedetindító tényezőt, a reményt. És ebből megszületett egy nagyon furcsa, nagyon összetett világ, ami Tolkien hideg éjszakákon való zord töprengéseiből éppenséggel szerencsésen meg is íródhatott volna.
5 pont

Csapat:
Mikor Brugbash menetelése, és menetelésének célja (hogy találjon élő fajtársakat) révbe ér, úgy azzal párhuzamosan elkezdődik Gor Dau útkeresése. Brugbash-nál egyáltalán nem érvényesül a csapatod jellemzője, így inkább húzzuk rá másik szereplőnkre és, még inkább az ORKOK fajára átfogóan. Ha már magyarázni kell, ugye, az már baj, bár őszintén szólva nekem ez megfelelt.
9 pont

Kulcsok:
Kép:
Előzménytörténet, és a történetedben Brugbash szájából fájdalmas visszatekintések színhelye a csatahely. Rendben van.
7 pont

Titkos:
Keresztút~szenvedéstörténet~stációk. A történet kezdetén azt hittem, felvázolsz nekünk x részt, ami a szenvedések fokmérője. Aztán próbáltam Brugbash életével párhuzamot vonni, de rá kellett jönnöm, hogy ő már révbe ért - hogy neki a keresztút a múlt. (Avagy elfantáziálhatunk azon, hogy a küldetése, az azok által átélt szembesülések a mészárlás és a kegyetlenség tükrében maga a kialakult sajátos keresztút? Ejtem a zárójelet, talán ez a legvelősebb magyarázat, amit az elolvasás óta találtam a fennálló helyzetre.) Ments és üdvözülj - hm. Ügyes.
3 pont

Karakterek:
Brugbash könnyen kiismerhető, szinte már megszállottságig hajszolja a saját igazát (szimpatikus de leüthető karakter, sajnáltam is hogy Gor Dau nem talált be egyet azért...) Gor Dau pedig az, akiről mindig is hallani akartam volna. Tudom, hogy nem gondolnak, hogy nem éreznek. De akkor, hogy léteznek (hülye kérdés)? És ezt a szálat, örültem, hogy ilyen hitelesen tudtad hozni. Nekem még jöhetett volna az a szenny, az a mocsok tőle, egy résznél visszarántottad a kantárt. Megről és az ottani életről, karakterekről még egy picit olvastam volna.
8 pont

Cselekmény:
Várjunk-várjunk, van amit feljegyeztem. Igen, ezt már előbb is akartam írni. Hihetetlen, milyen szép gondolatokat adsz ennek a büdös orknak a szájába (már bocsánat), ámulok, azon is, milyen jól működött e két karakter között a csevej (és a túlélés is...). Vörös Papnő? Nem tudsz te semmit? Nézel Trónok Harcát? Amennyiben igen, amennyiben nem, pacsi, én jót röhögtem.
A cselekmény átgondoltan halad, van oka, hogy mi miért kerül az adott szövegrészbe, jók a visszatekintések, érzékekre hatóak a különböző sérülések és elhalálozások leírása. Van mondanivalója, de az egész légkört körbelengi a nagybetűs KOCKÁZAT. (Bankok cégére.) Szóval.
5 pont

Stílus-stilisztika:
Számomra viselhető volt mindenféle színű és állagú csöpögésével, halállal és trágársággal, és viselhető volt a szépsége is, amit a sorok között olvastam. "A koponyájában valaki követ tört" gondolatot külön kiírtam, mint példa a találékonyságra. Viszont a ló szerintem nem horkant, és volt még pár dolog, aminél megakadtam. A cím jelentőségét értem, de... A sötétség, a ború, a feladás és a világosság, reménység azzal hogy alkony, csak, hogy Alkony, nem üdvözítő eszköz (úgy igen, mint ahogy a párbeszédeket zártad a vég előtt).
4 pont

Szubjektív:
Engem megvettél, és eladtál az orkoknak. :D Őszintén szólva, történetszériát kéne kezdeni az orkokról egy ilyesféle belelátással. Szerencsétlenek méltatlanul háttérbe vannak szorítva. Remélem vetted a célzást :) Gratulálok a történethez és örültem, hogy olvashattam!
5 pont

Összességében: 42

Per
Válasz erre 

Per12 2016.08.26. 20:19:52

Figyelmetlenség, a nevem! Karaktereknél a pontozás hibás, javítása: 4 pont
Válasz erre 

Per12 2016.08.26. 21:49:28

Szerk.: a lovak igenis horkantanak, én kérek elnézést. A lótól is, és Tőled is!
Válasz erre 

SlytHay 2016.08.31. 19:06:22

Szervezői megjegyzés: Bejelentkezési gondok miatt én továbbítom stoobie értékelését.

Kedves Író!

Világ:
Csak a leírásoknál éreztem olyasmi hangulatot, amit Tolkien írása ébreszt.
3 pont.

Csapat:
A háborúnak vége, elvileg béke van, mindenki lehiggad, letelepszik némi útkeresés után. Ha akarom, még azt is belemagyarázhatom, hogy maga a halál is egyfajta (végleges) megnyugvás.
10 pont.

Kulcsok:
-kép kulcs:
Nem sikerült meggyőznöd vele; nincs sok köze ehhez a történethez (legfeljebb annyi, hogy rámutat az előzményekre, amit viszont amúgy is ismer mindenki).
3 pont
-titkos kulcs:
Volt keresztút a történetben, ténylegesen és átvitt értelemben is; az orknak döntenie kellett, hogyan tovább.
3 pont.

Karakterek:
Régen láttam a filmeket, a könyveket még régebben olvastam, szóval nem tudom, valóban voltak-e ilyen nevű szereplők az eredetiben. Ha igen, akkor sem tudom őket összehasonlítani a tiéddel, ezért „saját szereplőnek” veszem mindet, ilyen szempontból értékelem. Először is: jó ideig nem tudtam eldönteni (pedig nagyon igyekeztem), hogy az elsőként megjelenő szereplőd ork vagy (ahogy én ismerem őket) goblin, aki kővé dermed, ha napfény éri. Emiatt kissé zavarosnak éreztem a történet nagyobbik felét. (Végül az döntötte el bennem a kérdést, hogy éjszaka jött-ment). Nem rossz karakterek, egy dolog zavart velük kapcsolatban: túlságosan emberszerűek voltak (az elővillanó sárgás agyarak/fogak ellenére is), ami leginkább a gondolkodásmódjukban mutatkozott meg. Merész húzás volt őket főszereplővé tenni, és bár nem tudom, milyenek, amikor épp békében élnek, nem ilyesmire számítottam.
3 pont.

Cselekmény:
Erre nem lehet panaszom. Volt eleje, vége, a köztes részt kitöltötte némi elmélkedés a hogyantovábbról.
5 pont.

Stílus és stilisztika:
A leíró részek rendben voltak, kellő mennyiségben szerepeltek olyan képek, amik hozták a tolkieni hangulatot, de a „feldobták a pacskert” - ez nagyon-nagyon kilógott a szövegből, ráncoltam is a szemöldököm.
A figyelmeztetések közt szerepelt a durva nyelvezet, ami alapesetben nem szokott zavarni, itt mégis megtörtént; stílusidegen volt, zavaró. Egy mai akciófilmben megállná a helyét, egy újraértelmezett fantasyben is talán, de itt nagyon nem. Kár érte.
2 pont.

Szubjektív vélemény:
Szokatlan karakterek, érdekes kérdésfelvetés (mi lesz a „rosszakkal”, miután a jók megnyerték a csatát), ezek miatt emlékezetes maradt. De a többi szempontnál felhánytorgatott dolgokat képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni, sajnos.
3 pont.

Üdv
stoobie
Válasz erre 

HorvátnéB.Nikolett 2016.09.01. 11:25:26

Szervusz!

Mivel már végigolvastam minden történetet, kivéve a homoszexuális kapcsolatokat boncolgatókat, csak bemásolom ide a már megírt értékeléseket. Remélem, nem keverem össze!

1. Egy teljesen más perspektívába helyezted a mindenki által ismert, mesebeli Középföldét. Egy kissé torz, sötét nézőpontba, amely nem lett tolkieni, de a 8. történethez hasonlóan (az egyéb nedvekkel közösen) ömlött belőle az igazság. Négy pont.

2. Itt is azt kell mondanom, hogy részben igaz volt, kisebb részben nem. Hiszen itt is benne volt a kaland a múltba való belenyugvás mellett. Hét pont.

3. Mint a múltból való rémkép, szerepelt az orkok elméjében a csata a Fekete Kapuk előtt. Igaz, a kép nem az ő szemszögüket mutatja, ezért azt hiszem, őszintén nevezhetlek bátornak a szereplőválasztásod miatt. Hét pont.
A titkos kulcs előjött. Ha nagyon akarom, az első ork (vagy goblin?) élete is lehet keresztút. Próbáltál rávezetni, hogy igen, de azt gondolom, ha ez nem magától értetődő, nem kaphatsz maximális pontot. Kettő pont.

4. Ejha. Ha jól emlékszem, A Két Toronyban szerepelnek Szarumán orkjai. Ha jól értelmeztem az írásodat, az változtatta meg őket, hogy a Sötét Urak uralma véget ért, és ezzel együtt a gonosz dolgokra való késztetés is véget ért. Valami olyanra ébresztett rá a novellád, amit annak előtte sosem gondoltam végig. Lehet, hogy őrülten hangzik, de az orkok igenis a legnagyobb elszenvedői a háborúnak.
Visszatérve a karakterekre, egészen különböző ez a kettő. A már megnyugodott kis goblin, illetve a lázongva belenyugvó, káromkodós nagy. Furcsamód szerettem róluk olvasni, és nagyon örültem, hogy végül sikerült rábeszélni a nagy orkot, hogy kövesse a goblint.
Akiről olvastam volna még, az a pap volt. Érdekelt volna az ő nézőpontja is a történettel kapcsolatban. Négy pont.

5. Egyetlen rosszat tudok kiemelni: A végét összecsapottnak éreztem. Nem is ez a jó szó, hanem az, hogy hamar véget vetettél a történéseknek. Olvastam volna még tovább is. Így négy pont.

6. Tudod, a magyar nyelv tele van gyönyörű szóvirágokkal. Valahol azt hallottam, hogy a mi nyelvünk a leggazdagabb csúnya szó mentes káromkodásokban. Bár elhiszem, hogy a "menőbbek" jobban hangzanak, mint az: Azt a hét meg a nyolcát, de leginkább egy alulképzett, nem túl értelmes, fiatal, hisztis fiúra emlékeztetett Gordau. A másik pedig olyan volt, mint valami pedagógus.
A káromkodások kizökkentettek, kivéve a "a francba".
Ha kicsit figyeltél volna, neked is elmondhatnám azt, amit a nyolcas történet írójának. Szép volt a maga komor, sötét, vérengző, gyászos módján. Három pont.

7. Azt hiszem, még sosem olvastam olyat, hogy ork legyen a főszereplő. Még párszor átolvasom, hogy a mélyebb értelmeket, a szép szóképeket magamba szívhassam. Különleges volt, nem sablontörténet. Ötletes, merész vállalkozás volt megírni, ezért tudok neked öt pontot adni.
Válasz erre 

Merilwen 2016.09.03. 10:16:49

Kedves Írótársam!

Jellegzetes ****-i történet volt (majdnem ideírtam a neved); szerintem az egyik legjobb, amit valaha írtál. Most is arról az oldalról ragadtad meg a történetet, amit Tolkien igazságtalanul hanyagolt. Megint rádöbbentem, hogy igazából nem létezik gonosz OLDAL: a fővezér gonosz egyedül, a legtöbb katona csak parancsot teljesít; hogyha nem lennének hatalomvágyó őrültek, az egész világon béke lehetne.

Brugbash karaktere tökéletes lett, és ehhez nem is tudok semmi újat mondani. Inkább kiemelném a kedvenc mondatomat a történetből: "Elkezdett gondolkodni. Ez éppenséggel egy olyan cselekedet volt, aminek az Úr nem örült." Ez nagyon betalált; az orkokat én mindig szinte robotikus lényeknek képzeltem, akiket még Rowena sem sajnál megölni. :)

A durva beszédet kicsit túlzásnak éreztem, nem volt elég Tolkien-hű. Ja, bocs, visszavontam, hiszen az orkok világáról szinte semmit nem tudunk Tolkientől… ;)

Az ork túlélők titkos táboráról és Megről viszont én is olvastam volna még. Nem lehetne, hogy folytatod a történetet? *Csizmás Kandúr-tekintet*

A te novellád is az egyik kedvencem lett ezen a versenyen. Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv:
Merilwen
Válasz erre 

Metálcsibi 2016.09.04. 16:16:41

Szia!
Legközelebb ne nyálcsorgatás közben írj, és gondolkodj el azon, hogy mi fér bele az átlagember szemében az orkok fajába, és mi nem. Gondoskodó, szerető, kedves ork NEM. Agyatlan gyilkológép IGEN.
Jó, hogy a végéről kivetted azt az izét xD
Kajak nem válaszoltál a saját kérdéseidre:D
Válasz erre 

Metálcsibi 2016.09.12. 11:03:19

@Ziaw: Szia!
Hát, igen. Sokmindenben igazad volt, a hiányokkal és ezekkek kapcsolatban. Azért nem írtam most többet Megről, mert ez nem róla szólt főleg. Habár akár szólhatott is volna. De nem szólt. :D a káromkodásról: valahol azt olvastam, hogy Tolkien a csúnyabeszédet ork-beszédnek nevezte. Maga a mester is nyelvész volt, és gondolom azért nevezte a káromkodást így, mert a nyelv megerőszakolásának érezte a káromkodást.

Most ezt minden káromkodáson fennakadó egyénnek írom, aki olvasott. Nekem is nagyon nehéz volt ezeket leírni, mert nálam a hülyénél sokkal csúnyább nem hangzik el, kivéve az értelmetlen szókapcsolataimat, mint „azt a fogorvas bajszának a bal tökét” ,és ilyesmi.

Köszönöm, hogy annak ellenére, hogy nem vagy ork fan, elolvastad.

BaO2
Válasz erre 

Metálcsibi 2016.09.12. 14:04:14

@Per12: Szia!

Először is köszönöm, hogy szántál időt a történetem elolvasására, és örülök, hogy el tudtalak adni az orkoknak:D

A titkos kulccsal valóban a szenvedéstörténet bemutatása volt egyfelől a cél, másrészről viszont az út választás, út keresésre is próbáltam reflektálni vele.

A szenny mennyiségén nagyon aggódtam, a kritikák szerint 4:1 arányban sok lett:D

Megről azért nem írtam többet, mert ez most Brugbash és Gor Dau fejezete volt. *BaO2 elszólta magát xD*

Még egyszer köszi a pontokat és a kritikát.
Válasz erre 

Metálcsibi 2016.09.12. 15:44:45

@SlytHay: Szia stoobie! Köszönöm, hogy megtiszteltél a pontjaiddal és szavaiddal. Végre valaki, akinek építő jellegű hozzászólása volt. Úgy értem, hogy abból tanul az ember, ha megmondják neki, mekkora kakát követett el, úgyhogy örülök, hogy jöttél olvasni.

Amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy bár olvastam, hogy szempont a tolkieni világ, nekem eszemben sem volt tolkienit írni. Sosem tudtam, gondoltam, miért most kezdjem el. Teljesen igazad van, hogy nem adtál több pontot, de nem is volt célom a mester nyelvén írni. BaO2 vagyok, nem Tolkien. :D

Számomra a kép kulcs ördögi vigyorgást eredményezett, hiszen a képen a „jókat” látni, én meg... tudjuk, mi lett. És úgy érzem, mindkét szereplőm életében nagy benyomást tett az, hogy megszűnt Szauron hatalma.

A karaktereim sajátok, ezért sem írtam oda őket a szereplőkhöz név szerint.
Brugbash egy goblin, egy északi orkocska, ők a zöldek, görnyedtek és a hegyekben laknak. Akik kővé válnak, azok a barlangi trollok. Lsd. Hobbit film, vagy mikor a Gyűrűk Ura 1 . során megfordulnak ott szereplőink.(nem az enyémek. :D)
Az pedig, hogy emberszerűek voltak.., miért, az orkok állatok? Tudtommal antropomorphak. És Tolkien bácsitól nem sok derül ki róluk, csak valahol a Szilmarilokban annyi, hogy ugyanúgy szaporodtak a drágák, mint Eru más teremtményei. Szerintem ilyenek is lehettek. Ha szerinted nem, az rendben van. Olvasnám.

Fentebb már említettem, nem volt célom tolkienszerűen írni, tehát csakis a saját stílusomban írhattam. Az ominózus feldobták a pacskert, amit kiemeltél, az azt hivatott jelezni, hogy Brugbash már visszakapta az öntudatát, és alapjában véve ő nem „gonosz”, hanem egy vidám kis izé. Ellentétet szerettem volna felállítani azzal, hogy Gor Dau meg pont, hogy melankólikus, közömbös és agresszív. Ezt a részt hivatott szolgálni a káromkodós rész is. Nyilván másképpen is lehetett volna, ezek szerint nem tudtam az ízlésednek megfelelőt írni.

Azért köszönöm, hogy átszenvedted magad rajta.
Válasz erre 

Metálcsibi 2016.09.12. 15:52:47

@HorváthnéB.Nikolett:
Köszönöm, hogy elolvasta(d) a novellámat. Sok újat igazából nem reagálhatok. Ami a kritikádban előjött, az a káromkodás. Az erre való reflektálásom elolvashatod fentebb.

A vége azért lett olyan, amilyen, mert arra a kis dialógusra jó csattanónak tűnt a cím. Ha több időm lett volna, vagy akkor meglett volna már az ihletem, akkor lehet, hogy tovább is írom, többet írok Megről és a titkos helyükről. Fejben egyébként megterveztem a meges részt is, de aztán nem éreztem olyan fontosnak, hogy beletegyem, így úgy maradt a vége, ahogy.

Tudom, hogy vannak szép magyar káromkodások, viszont az azt a kutya fáját nem ütött volna olyan drasztikusan el Brugbash derűjétől, szerintem. És itt ez az erős ellentétfelállítás volt a célom.

Köszönöm, hogy itt voltál és pontoztál.
Válasz erre 

Metálcsibi 2016.09.12. 16:07:26

@Merilwen: Szia!

Köszönöm, hogy elolvastad. És igen, persze, hogy nem tudtam eltagadni szerelmetes orkjaimat. Na. Azt hiszem, most már én sem tudok újat mondani. :D ha érdekel, görgess fel, vagy le... valamerre.

Persze, mindenkit az érdekel, amiről épp nincs szó, tudom, milyen ez. Naaagyon ördögien vigyorogtam, amikor elképzeltem Rowenát egy szemtől szembeni ork találkán. És óó TUDNÉK olyat írni, hogy még Rowena is megsajnálja őket. Wááháháhá. Há. Háhá. *eszelős BaO2 visszamegy a koliba*
Válasz erre 
süti beállítások módosítása